Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Első Maratonom 2014

 ELSŐ MARATONOM

2014. február elején második kisfiam születése után újra elkezdtem futni. Nagyon nehezen és lassan ment, minden lépés küzdelem volt, de ez a küzdelem csak arra biztatott: meg tudom csinálni.

            Dunavarsányi futónapon már a 30 km-s távon sikerült elindulnom. Itt megbeszéltük, hogy megyünk a Szelidi tóra a 33 km-s távra, ha ezt is megcsináljuk és sikerül, következő program Szelidi tó – a kígyó farkának megkerülése – nekünk háromszor. Kánikula, terepfutás, belesétálás férjem telefonos biztató szavai és beértem, a célban nagy öröm, ez is meg van. Jaj, egy hólyag, jaj, egy vérhólyag, jaj, egy köröm. Jött a nagy kérdés : MARATON ???? Több napos vívódás után, férjem biztatására meglett a maratoni nevezés, nemsokára a maratoni rajtszám: 3281. BSI által küldött edzésterv szigorú betartása. Lassan itt a nagy nap, jaj mi lesz, izgulás, izgalom. Pénteken a verseny előtt futótársnőmmel nyújtás közben mindent megterveztünk, mibe megyünk, hol frissítünk, mikor indulunk, eljött az este. Gyerekek nagyon rendesek senki nem beteg, nyugodtan békésen alszanak. Csak „nem jön álom a szememre” 23:30 körül végre alvás, mert ez nagyon fontos, hajnal 4-kor szemeim kipattannak, indulás, de még nincs itt a reggel, már nem nagyon megy az alvás, végre reggel, 9-kor találkozás, indulás.

            Fantasztikus hangulat, rengeteg futó, ismerős arcok, végre 11 óra, MARATONI RAJT, ősz van igaz, de nyári meleg 25 fok. Be tartjuk a lassan kezdünk tervet, megbeszéljük Tündivel minden oké, itt vagyunk a 4:30-s iramfutónál szupi, majd lassan kielőzzük, gyorsan frissítünk az 1 pontnál a nagy meleg miatt. Megyünk tovább szép a táj, jól haladunk Margit híd letudva semmi gond, szép a szökőkút el is döntöm a gyerekekkel ide visszajövünk, hú Árpád híd ez komoly nem is tudtam, hogy ilyen meredek ez is meg van. Ó már itt a 3 frissítőpont még mindig az iramfutó előtt vagyunk és jó formában, Lánchíd kipipálva átértünk Budára, 4 frissítőpontnál gyors ivás és már megyünk is tovább. Jó meleg van, tűz a nap most nagyon várom, hogy fogyjanak a kilométerek és a 19,7 km-t 5 frissítőpontot, mert ilyenkor van a szokásos  holtpontom, végre ide értünk, az első zselé, víz, gyors toi-toi, de sajnos a 4:30 iramfutók itt elhagynak minket – ők soha nem frissítenek ? – a holtpont a nehéz érzés még mindig velem van cipelem magammal tovább, de tudom én leszek a győztes, félmaratonnál még mindig velem tart, kapom a biztatást Tünditől, végre 23 km-nél kezdek magamhoz térni. Újra frissítünk, mert a Szabadság hídon át visszaérkezünk Pestre. Egy kicsit most már unom a futást, próbálok másra koncentrálni, tartani a tempót, biztatom magam, már visszaszámolunk hajrá. Jaj, újra itt van, lassulok, fáradok, muszáj lesz 30 km-nél mégy egy zselét letolni, sok víz, tudom megcsinálom nem lesz gond . Ismét leküzdtem, Árpád híd, hurrá lefele megyünk minden oké, Margitsziget újra elvarázsol. Tündi nem bír magával és csinál egy szuper fotót rólam a 34-s km jelzőnél, majd végig hajt gyerünk, gyorsan, 35 km-nél te csinálsz rólam és ez a fotó is meglett. Elhagyjuk a Margit hídon át a Margitszigetet, már nem sok van hátra csak pár kilométer, mennyi is? , ismeretlen futók, de megbeszéljük még 6 km. 10 frissítőpont nem is tudtam, hogy ilyen jó a Coca-Cola. Nyugati téri felüljáró, felnézek Saci ott van? Igen ott van, nincs megállás – belesétálás, eddig nem volt már nem is lesz, Sacival az első félmaratonomnál is itt, pacsiztam és az első maratonomnál is összejött, ez plusz energiát adott. 11 frissítőpont Coca-Cola de jó vagy, valahogy jó kedvem lett, erőm is mintha dupla annyi lenne. Itt a Máv kórház mindkét kisfiam itt született, gondolataimban de sok minden van, nincs szülési fájdalom, csak szeretet érzés irántuk ez plusz energiát ad és elkezdek gyorsítani. Valakiktől ezt hallom: jé ott a Márti, utólag kiderült Tündi kis családja vett észre. Repülök a cél felé még egy lelkes szurkoló Mari személyében. Itt már boldogan, mosolyogva tettem meg az utolsó km-t, meg van nem sétáltam bele, nem volt semmi gond, vajon hány óra van? , ki tudja nem az idő a lényeg. Itt az utolsó 100 m nagy az öröm, hihetetlen meg csináltam, szuper lett a célfotó, az időm végül 4:46. 

            Férjem várt a célban, Tündi is előkerült és kis családja, majd találkozás a pesti futós barátnőkkel, indulás haza a kis családomhoz. Immár Maratonista lettem.

                                                                                                                          Jarábik Márta, 2014. október 25.